A bölcsességfog valójában az utolsó örlőfogunk, és azért nevezik így, mert kitörésük kései. Miért kell ezeket gyakran eltávolítani?

Egy felnőttnek harminckét foga van. Minden felnőtt fogászati ívben 16 fog van: 4 metszőfog, 2 szemfog, 4 premoláris és 6 moláris, vagy örlőfog. Amikor kicsi gyermekek vagyunk, csak 20 tejfogunk van: nincs premolaris, hanem csak 4 moláris. Amikor a tejfogak 6-12 éves kor körül eltűnnek, helyet adnak a maradandó fogaknak, előtörnek az első örlőfogak. A második nagyörlő fog körülbelül 12 év körül jelenik meg, míg a harmadik moláris, a híres bölcsességfog csupán 18-20 év körül jelenik meg.

A bölcsességfog szerepe, csakúgy, mint a többi örlő fogé, a rágás, az étel megőrlése. A bölcsességfogaknak néha furcsa morfológiájuk lehet: lehet egy vagy több gyökerük, a gyökerek gyakran el vannak csavarodva, ha kitöréskor nem volt elég hely, vagy a kitörés tengelye nem volt megfelelő A bölcsességfogak gyakran az ínyen belül alakulnak ki, de nem tudnak kibújni. Elvileg ritkán okoz problémát, de az esetek bizonyos százalékában indokolt lehet az eltávolításuk.

Normál előtört fog esetében, nehezen tisztíthatósága miatt a fogkő és az élelmiszer lerakódások könnyen rögzülnek a bölcsességfogak felszínén, s így a baktériumok valódi fészke lehet, magas a kockázatata a karies kialakulásának. Függetlenül attól, hogy csontban maradt, vagy kiszabadult fogról beszélünk, problémás és indokolt esetben ki kell húzni azt.

A bölcsességfogak kihúzása nagyon gyakori, rutinművelet, amelyet helyi vagy regionális érzéstelenítésben lehet megtenni teljesen fájdalommentesen. A beteg saját lábon távozhat a műtétet követően, miután orvosa ellátta a szükséges instrukciókkal, az esetleges gyógyszerek, fájdalomcsillapítók receptjével.
Indokolt esetben kontroll vizsgálat javasolt.

Ma gyakran el kell távolítanunk a bölcsességfogakat, ám a múltban nem ez volt a helyzet. Az első emberek állkapcsa tágasabb volt, az ételeik pedig keményebbek voltak. Ezek a harmadik molárisok nagyon hasznosak voltak azon fogaknak a pótlásához, amelyek addigra elkoptak, kihullottak. A ma emberének állkapcsában a harmadik moláris egyre inkább nemkívánatos, mert kevesebbet rágunk, és az idők során beszűkült hely inkább komplikációt eredményez.
A részlegesen, vagy teljesen csontban maradt fog fertőzés, gyulladás okozója lehet. A csupán részlegesen előtört bölcsességfogat nem könnyű megmosni. A fogkő nehézkes eltávolítása miatt könnyen kialakulhat fogszuvasodás. A problémát okozó fog eltávolítása indokolt bizonyos fájdalmak, fertőzések, ciszták, karies, stb. esetén. Ideális esetben, a kedvezőtlen pozíciójú, és ki nem tört bölcsességfog eltávolításával megakadályozhatóak egyes patológiák, valamint különböző fogászati rendellenességek és következményei ( temporomandibularis ízület rendellenességei, caries, ínygyulladás, stb).

A beavatkozást helyi vagy általános érzéstelenítésben végzik, orvosi, szakmai kritériumok szerint. A helyi érzéstelenítés alatt végzett műtétet követően hazamehet a páciens, azonban általános érzéstelenítés esetén pihenésre, megfigyelésre lehet szükség, a másnapi eltávozáshoz kísérő javasolt .
A posztoperációs kockázatok végett a fogorvos antibiotikumot ír fel a fertőzés megelőzése érdekében, és fájdalomcsillapítók szedését javasolja szükség szerint. A kialakuló ödéma mérséklésének terápiájaként szükség lehet vizes, jeges borogatásra, gyulladáscsökkentő, szteroidos kezelésre.

A gyógyulás néhány naptól hetekig tarthat (elhúzódó fájdalom, duzzanat, rágási nehézség); A teljes gyógyulás 6-8 hetet is igényelhet.

Általában érdemes szabadságon maradni néhány napig, szakmai, fizikai tevékenységtől függően. Ajánlott 10-15 napig kerülni az erős sportolást, fizikai munkát.

A varratszedésre 6-10 nap után, műtét utáni konzultációra a beavatkozás után 2-3 héttel kerül sor.

A görög “kustis” szóból eredő ciszta egy jóindulatú üreg, amely képlet tartalmazhat folyékony anyagot, vagy levegőt. Ez a rendellenesség a test bármely részén előfordulhat, beleértve a szájat is. A szájüreg vonatkozásában előfordulhatnak csontban, lágyszövetekben, vagy akár mindkettőben.

Számos módja van észlelésére, jelentkezhet hámduzzanat formájában, figyelmeztető a fogak fájdalma vagy az íny vérzése. A fogászati ciszták általában jóindulatúak és általában nagyon könnyen kezelhetők. Meglehetősen gyakori patológiák, de sajnos kifejező panasz hiányában ezeket nem mindig kezeltetik kellő időben az érintettek. Az esetek többségében nem okoznak panaszt, csak góckeresés során, vagy véletlen leletként fedezik fel őket.

A fog eredetű ciszták azonban a fogak elmozdulását is okozhatják, néha elődomborítják a csontfelszínt. Elfertőződésük esetén a panaszok egyértelműen jelentkeznek.

Sok esetben szöveti maradványok felhalmozódásaként, a csontban, vagy a gyökér körül találhatóak, gyulladásos folyamat formájában okozhatnak panaszokat. Számos ciszta típust különböztetünk meg, azonban nem mindegyik okoz kezelendő panaszt. A szükséges gyógyszeres, műtéti, vagy egyéb terápiát mindenkor a fogorvos határozza meg.

Csontpótlásra van szükség akkor, ha a felső- vagy alsó állcsont magassága vagy szélessége nem elegendő a fogászati implantációhoz. A csontpótlás javítja a csont minőségét, így hosszú távon megtartható lesz a helyreállított fogpótlás.

Az eljárás során a csontpótlásoltásokat általában helyi érzéstelenítéssel végezzük. A csont lehet mesterséges anyagból (szintetikus csontgraft, alloplaszt), vagy ha a csonttömeg jelentősen hiányos, saját csont is vehető az állkapocsból. Vannak olyan esetek, amikor állati eredetű csontokat használunk (tehén, ló vagy disznó). Ez a módszer hatékonynak bizonyult, mert az “irányított szöveti regeneráció” során az emberi test a csontgraftot természetes csontként érzékeli, és ezáltal biztosított, hogy a környező terület csontja növekedjen és a rések kitöltődjenek.

Sinus emelésre van szükség, ha a felső állkapocsban és a premolárisok alatt hiányzik a megfelelő mennyiségű csont. A fogak elvesztése után az érintett csont stimulációjának hiánya miatt a szinusz lefelé tágul, és eléri a fogak gyökerét. Ekkor az implantátumok elhelyezése ezen a területen szinuszemelést igényelhet, melynek során az arcüreg alját feltöltik, csontpótlás útján.

A csontpótlás komplexitásától függően a csonttérfogat növelése az implantálással egyidejűleg, vagy az implantátumok beültetése előtt végezhető el.

Ha a csontgraftot előzőleg végzik, a fogászati implantátumok elhelyezése körülbelül 4-6 hónappal később valósítható meg, a csontintegráció után.

Kétféle technika lehetséges:

A csontpótlás kivitelezéséhez hozzáférést kell biztosítani a sinus belsejéhez. Két fő technikát írnak le:

Oldalsó hozzáférés (nyitott, vagy laterális sinus): lehetővé teszi nagy mennyiségű graftok beültetését. Az arcüreg külső falán egy ablakot nyitnak, hogy jó hozzáférést kapjanak az operációs terület maximális láthatóságával.

Alsó (kresztális, zárt)megközelítés: ez a technika kis térfogatú pótlás esetére van fenntartva. Ilyenkor az anyagot az implantátum részére kialakított fúrólyukon át tolják be a szinusz aljába.

A maxillofacialis műtét lehetővé teszi a megfelelő minőségű és sűrűségű csontrészek rekonstruálását, de a csontgraft végrehajtása, mint minden sebészeti eljárás, terápiás kockázatnak van kitéve. Ritkán, de fertőzés esetén meghiúsulhat a csontosodás, így az eredmény nem teszi lehetővé a fogászati implantátumok telepítését.

Ha szükséges az Ön esetében, a fogorvos tehát csontpótlást, vagy sinusemelést, íny átalakítást végez. Ezek a kezelések természetüktől függően néhány hónappal a fogászati ​​implantátumok behelyezése előtt, vagy a beavatkozással egyidejűleg végezhetők el. Ezek a beavatkozások helyi érzéstelenítésben, vagy általános érzéstelenítés alatt végezhetők el, de nem okoznak posztoperatív fájdalmat. Szükség van a csont integrációjára, ami a kezelés teljes időtartamát 4 -6 hónappal növelik meg.